A mazsorettek megjelenése a fúvószenekarokhoz vezethető vissza. A 19. században a zenekarok karmestere használt botot a felvonuló zenekarok elött a ritmus vezénylésére. Majd az 1930-as években a tamburmajor menetelt a felvonulás élén, aki botforgatással színesítette a zenekarok menetét. Mindez amerikai szokás lett. A botforgatás egyre bonyolultabbá vált, amit táncos lépések egészítettek ki.
    Az 1930-as évek elején a tamburmajorság igen egyedülálló és különleges dolog volt. A felvonulásokon az alakzatban vonuló csapatok előtt menetelt a tamburmajor, aki ellentétben a többi taggal lány volt. A táncosság, botforgatás több szint adott a polgári, katonai és iskolai zenekaroknak. A tamburmajor az egyetem vagy főiskola legügyesebb lánya volt, akit a többiek irigykedve néztek a parádékon és elhatározták, hogy ők is tamburmajorok szeretnének lenni. Így a felvonuló csoportok népszerűsége és mérete növekedni kezdett és a botforgatás egyre népszerűbb amerikai szokássá vált. A vonulást és a botforgatást egyre bonyolultabbá tették a  nehéz táncos jellegű lépések és az összetettebb forgatások. Megtanulni egy ilyen  koreográfiát igen magas szintű képzettséget és rengeteg gyakorlást igényelt és igényel. A bot nehézsége miatt a század elején főleg fiúk és férfiak forgattak botot.

A majorette Lengyelországból származik, de a franciák terjesztették el. Kezdetben férfiak meneteltek karddal, zászlóval, fegyverrel. A világháború idején lányokat állítottak a francia katonák elé, hogy a katonákat szórakoztassák.
Show műfaj, leggyakrabban parádékon, kulturális eseményeken láthatók, rendszerint fúvószenekar társaságában.
Európai megfelelője a cheerleader, a mazsorettből kialakult sport a twirling.